Nálunk a felújítás tíz évvel ezelőtt egy fürdőszobával kezdődött, és két és fél év alatt jutott el a konyháig.
A tanulság nem a burkolatokról szól, hanem a papírról. Az első kivitelezőtől egyetlen számot kaptam, egy összeget, alatta annyi állt, hogy „fürdőszoba felújítás komplett”. Aláírtam. Aztán a munka közepén derült ki, hogy a bontott törmelék elszállítása nem volt benne, a gipszkarton előtétfal sem, és a csempevágás sem úgy, ahogy én gondoltam.
A másodiknál már tételes ajánlatot kértem. Külön sorban a bontás, külön a vezetékezés, külön az anyag, külön a munkadíj. Az összeg magasabb lett, mint az első ajánlaté, és mégis olcsóbb lett a vége.
Azóta minden felújításnál ez az első kérésem, és a szomszédok is ezzel jönnek hozzám, ha kérdésük van. Nem attól lesz jó egy költségvetés, hogy alacsony, hanem attól, hogy nincs benne üres sor.
Ez a szemlélet aztán februárban egy egészen más asztalnál került elő újra.
A társasházunk közgyűlésén a hátsó udvar gondozása volt a legvitatottabb pont. Van egy körülbelül 300 négyzetméteres füves rész a tárolók mögött, meg egy hosszú sáv a garázssor mellett, ahol évek óta a gaz nő. Eddig egy külsős vállalkozó vágta le évi négy alkalommal, de idén megemelte az árat.
A közös képviselő azt javasolta, hogy vegyünk gépet, és a lakók váltásban vágják le. Erre valaki visszakérdezett, hogy mennyibe kerül egy ilyen gép, és a teremben egymást érték a tippek. Volt, aki 40 000 forintra saccolt, volt, aki 400 000-re.
A 40 000 forintos tipp egy villanyos szegélynyíróra vonatkozott, amit valaki a nagyáruházból ismert. A 400 000 forintos pedig egy önjáró fűnyíróra, amit egy másik lakó látott a testvérénél. Egyik sem az volt, amiről beszéltünk, csak ezt akkor még senki nem mondta ki.
Az ülés úgy ért véget, hogy elnapoltuk a pontot. Aki gépet akart, az nem tudta, mennyibe kerül. Aki a vállalkozót akarta megtartani, az nem tudta, mihez hasonlítsa az emelt árat.
Ezt a bizonytalanságot ismertem a felújításból. Amíg nincs valódi szám a papíron, addig mindenki a maga félelméből indul ki.
Vállaltam, hogy megnézem. Beírtam a keresőbe, hogy „kézi fűkasza árak”, mert így hívtuk a közgyűlésen azt a gépet, amit egy ember visz a vállán, nem pedig tolja maga előtt.
A Péter Láncfűrész oldalán a benzinmotoros fűkaszák egy listában, árral együtt sorakoznak, és ez pont az a formátum, amit én a kivitelezőktől is elvárok. Az Oleo-Mac BCH400T negyven köbcentis, 2 lóerős kivitelben,a Ruris RR400 41 köbcentis, 2,8 lóerős, egy fokkal feljebb ott a Stiga BC740B, ami 35 köbcentis, 1,6 lóerős, és jó hír, hogy mind nagyon jó ár-érték arányban érhető el.
Ezekkel a számokkal ültem vissza a következő ülésre, amiket a weboldalon ismerhettem meg. Nem egy gépet vittem, hanem egy sort a táblázatban: gép, damil, védőszemüveg, fülvédő, üzemanyag. Mellé egy másik sort is, a külsős vállalkozó éves díjával, hogy a kettő egymás alatt legyen.
Így már nem arról ment a vita, hogy drága-e egy fűkasza, hanem arról, hogy hány év alatt jön vissza. Ez a kérdés pedig, ellentétben az előzővel, megválaszolható.
Végül a Ruris lett, és a lakók nyolcan írták alá a beosztást. A garázssor melletti gazos sávot ketten vállalták együtt, mert az a rész senkinek nem hiányzott egyedül.
Egy dolgot csináltam még, mielőtt a rendelés elment. Írtam egy e-mailt a Péter Láncfűrész info@peterlancfuresz.hu címére, hogy a listában szereplő gép melyik damilfejjel jön, mert nem akartam, hogy pont ez legyen az a bizonyos hiányzó sor a költségvetésben. Válasz jött rá, és utána mertem beírni a végösszeget a jegyzőkönyvbe.
A kézi fűkasza árak keresésből tehát nálunk egy tételes udvargondozási költségvetés lett, ami a külsős vállalkozó két és fél évi díjából megtérül.
A felújításnál tíz éve azt tanultam meg, hogy a rossz ajánlat nem hazudik, csak elhallgat. A társasházi udvarnál ugyanez volt a helyzet, és a Péter Láncfűrész árlistája azért ért nekem sokat, mert nem kellett hozzá találgatni.